Tanulmányok kimutatták, hogy ha az algoritmusok minden gesztust mérnek, a folyamatok egyszerűsítésének ígérete pszichológiai nyomássá válhat.

Az algoritmikus menedzsment rendszerek beléptek a munkahelyekre azzal az ígérettel, hogy automatizálják az ismétlődő feladatokat és enyhítik a működési terhelés egy részét. Ez az átalakulás valójában... már javában tartáltal végzett reprezentatív felmérés szerintOECD 2024 júniusa és augusztusa között a Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Japánban és az Egyesült Államokban minden gazdasági ágazatban működő 6.047, legalább 20 alkalmazottat foglalkoztató vállalat 74 százaléka használt legalább egy szoftverprogramot utasítások kiadására vagy a munkavállalók tevékenységének ellenőrzésére.

Az ezeket az eszközöket használó vezetők 70 százaléka a jobb információ-hozzáférhetőségről számolt be, míg a jelentésben idézett néhány esettanulmány azt mutatja, hogy az olasz és francia egészségügyi rendszerekben az algoritmikus technológiák hogyan segítettek jobban megszervezni a munkaterhelést, csökkentve a nyomást, különösen a sürgősségi osztályokon. Ezeket az előnyöket pontosan a növekvő mennyiségű adat gyűjtése és elemzése teszi lehetővé, amely azonban mind a folyamatokat, mind az azokat végrehajtó embereket érinti, utat nyit az egyre áthatóbb ellenőrzési formák előtt.

A szoftverek és érzékelők lehetővé teszik az idő, a sebesség, a mozgások, a kommunikáció, sőt a munkavállalók egészségével vagy fáradtságával kapcsolatos adatok rögzítését is. A Pissarides-felmérés részeként több mint 5.000 brit alkalmazott körében végzett felmérés szerint a válaszadók 43,6 százaléka érzékelt fokozott megfigyelést a munkahelyén. Ez egy szürke zóna, ahol az innováció – amelyet a még betömésre váró szabályozási hiányosságok is táplálnak – végül felerősít egy már meglévő pszichoszociális kockázatot: lo a folyamatos megfigyelés érzéséből adódó stressz.

A végső teljesítménytől a napi viselkedésig: hogyan változik a munkahelyi felügyelet

Ha belegondolunk, egy munkavállaló megfigyeléséhez ma már nem szükséges közvetlenül megfigyelni őt, mert maga a munka, miután digitalizálták, folyamatos nyomot hagyni magáról, egy olyan dinamika szerint, amely ma már a magánéletünkben is ismerős, valahányszor valamit online közzéteszünk. A hozzáférési idők, a tevékenységek időtartama, a végrehajtás sebessége, a mozgások és a kommunikáció könnyen egyetlen profilba folynak, amely rekonstruálja, hogyan érte el a munkavállaló a végeredményt, és a kontrollt a végső teljesítményről a napi viselkedésre helyezi át.

A jelenség mértéke a jelentésből kiderül OECD 2025 Algoritmikus menedzsment a munkahelyenA felmérés szerint az amerikai vállalatok 88 százaléka használ szoftvert az alkalmazottak munkaidejének vagy tevékenységi időszakainak nyomon követésére, ez az arány a Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban megkérdezett vállalatoknál 44 százalékra, Japánban pedig 19 százalékra csökken. Még nagyobb különbségek mutatkoznak a végrehajtás sebességének nyomon követésében, amelyet a vállalatok 72, 15, illetve 7 százaléka gyakorol.

A megfigyelés hatóköre kiterjedhet a beszélgetések, telefonhívások és e-mailek tartalmára és hangvételére, az alkalmazottak tartózkodási helyére, sőt az egészségi állapotukkal vagy a figyelem szintjével kapcsolatos mutatókra is, rávilágítva sokkal részletesebb ismeretek a munkavállalóról, mint ami egy feladat végrehajtásának egyszerű ellenőrzéséhez szükséges.

Mi történik, ha a jutalmazási és szankciós kritériumok az algoritmusok kiértékelési erejétől függenek?

Az adatgyűjtés terén a legnagyobb előrelépés akkor történik, amikor a mérés segít megállapítani mit kellene produktívnak tekinteni, így a rendelkezésre álló információkat rangsorokká és döntésekké alakítja, amelyek közvetlenül befolyásolhatják a munkavállaló karrierjét. Egyesült Államok, mindig a szerintAlgoritmikus menedzsment a munkahelyenA megkérdezett vállalatok 90 százaléka használ szoftvert legalább egy értékelési funkció automatizálására; konkrétabban 83 százalékuk a pozitív eredmények jutalmazására, 74 százalékuk célkitűzések kitűzésére, 67 százalékuk az elégtelennek ítélt teljesítmény büntetésére, 50 százalékuk pedig olyan rangsorok kidolgozására, amelyek más alkalmazottak számára is láthatók.

A rendszer tehát felépíti azok a paraméterek, amelyekhez a munkavállalónak fokozatosan alkalmazkodnia kell, mind az adatok elérhetőségét, mind az értelmezésük kritériumainak meghatározását a vállalat kezébe összpontosítva. Ez az információs és döntéshozatali aszimmetria, amelyet az algoritmikus mechanizmusok átláthatatlansága súlyosbít, egyrészt erősíti a munkáltató hatalmát, másrészt megnehezíti az értékelés megértését vagy megkérdőjelezését.

A folyamatosan monitorozott termelékenység pszichológiai költsége

A monitorozásnak való kitettség felfogása azonban nem terjed át egyenletesen a munkaerőpiacra, mivel éppen azokban a környezetekben erősödik fel, ahol minden tevékenység adattá alakítható és beilleszthető egy központilag irányított szervezeti láncba. Ezt mutatják a ... eredményei is. Országos Munkahelyi Technológiai Felmérés, a tanulmányban bemutatott Az automatizált irányítási és megfigyelési technológiák munkahelyi elterjedtségének és a munkavállalók jóllétére gyakorolt ​​hatásának becsléseEz egy reprezentatív felmérés, amelyet 1.273 amerikai munkavállaló bevonásával végeztek 2024 júliusában, és amely szerint a válaszadók 68 százaléka számolt be legalább egy elektronikus megfigyelési formáról. a közlekedési szektorban és az egészségügyi támogató szakmákban való fokozott kitettség miatt (két olyan terület, ahol az idő és az utazás szerves részét képezi az előadásnak).

Még hangsúlyosabb a szakadék, ami a következőkhöz kapcsolódik: vállalat mérete, mivel a legalább ezer alkalmazottat foglalkoztató szervezetekben dolgozók 88 százaléka számolt be arról, hogy megfigyelés áldozata lett, szemben a tíznél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató szervezetekben dolgozók 43 százalékával. Ily módon az összetett szervezetek irányítási eszközként használják a megfigyelést, és több ezer ember koordinálásának szükségességét a tevékenységeik és viselkedésük folyamatos megfigyelésének képességévé alakítják.

Az eredmény csak egybeeshet a munkaidő eltérő megtapasztalásával: azok körében, akiknek a termelékenységét a vállalatok folyamatosan figyelemmel kísérik, 46 százalék azt mondja, hogy egészségtelen vagy nem biztonságos tempóban dolgozik, szemben az elektronikus vezérlők nélkül dolgozók 15 százalékával, míg 53 százalék szorongásról számolt be, szemben a 41 százalékkal. Bár nem mutatnak ok-okozati összefüggést, az adatok tehát rávilágítanak arra, hogy egyértelmű összefüggés van a megfigyelés intenzitása és a pszichológiai stressz között.

Az algoritmikus munka jövője? A tudáshoz való jogon múlik.

Az ilyen rendszerek elterjedésével óhatatlanul együtt járó probléma az lesz, hogy a növekvő szakadék aközött, amit a technológia tud a munkavállalóról, és amit a munkavállaló tud a technológiárólEz a paradoxon már a fent idézett OECD-jelentésben is látható, amely szerint az európai vezetők 69 százaléka úgy véli, hogy ezek az eszközök nem használnak egyéni adatokat, annak ellenére, hogy a vállalatok többsége legalább egy monitoring tevékenységhez szoftvert használ.

Ez az ellentmondás arra készteti a szerzőket, hogy az adatgyűjtés alábecsülését vagy hiányos ábrázolását feltételezzék, és még jelentősebbé válik, ha figyelembe vesszük az alkalmazottaknak biztosított mozgásteret: az adatvezérelt szoftvereket használó vezetők 65 százaléka számolt be arról, hogy az alkalmazottak nem mondhatnak le az adatgyűjtésről, 22 százalékuk nem férhet hozzá az információkhoz, és 30 százalékuk nem kérhet helyesbítést. Az Egyesült Államokban a vezetők megdöbbentő, 90 százaléka mondja, hogy a vállalatok nem engedélyezik az alkalmazottaknak, hogy mondjanak le az adatgyűjtésről.

Ha a munkavállaló nincs tisztában a döntést megalapozó információkkal, és nem tudja azokat ellenőrizni vagy korrigálni, az algoritmus végül egy professzionális reprezentációt konstruál, amely felett a munkavállaló fokozatosan elveszíti a befolyásolás minden lehetőségét. Emiatt ezen eszközök megismerésének és kezelésének lehetősége egyre meghatározóbbá válik elterjedésükkel:

„Ahogy az új technológiák egyre mélyebben beépülnek a szakmai életbe, elengedhetetlenné válik megérteni, hogy a velük való interakciónk hogyan befolyásolja az életminőséget.”

magyarázza a The Guardiannek Christopher Pissarides, közgazdasági Nobel-díjas és a Munka Jövőjéért Intézet társalapítója.

Íme három betekintés, amelyek érdekelhetik:

Vajon a mesterséges intelligencia ellopja a munkahelyeinket, vagy átalakítja a szakmákat és a készségeket?
Drónok, robotok és mesterséges intelligencia is csatlakozik a frontvonalhoz a mentők mellett
Olaszországban portált indított, amely hozzáférhetővé teszi a munkaügyi törvényeket