A liverpooli fizikus és kutató az EU prioritásaiként a vonzóbb karriereket, az egyetemek és a vállalkozások közötti mobilitást, valamint a technológiatranszfert jelöli meg.

Úgy tűnik, Európában nincs hiányprobléma. tudományVezető egyetemekkel, hatalmas kutatási infrastruktúrákkal, a tudás határain dolgozni képes laboratóriumokkal és folyamatosan magasan képzett kutatók generációjával rendelkezik. A lényeg, a ... szerint Carsten Peter Welsch, máshol rejlik: abban a képességben, hogy ezeket az elemeket összekapcsoljuk, megtartsuk a tehetséget, áramoltassuk azt az egyetemek és az ipar között, és hatékonyabban átalakítsuk a felfedezéseket… technológiák, vállalkozások és konkrét alkalmazásokEbből a látszólagos ellentmondásból fakad az európai innováció jövőjéről alkotott érvelése.

A Németországban született és nevelkedett gyorsítófizikus, Welsch fizika és közgazdaságtan a frankfurti és a kaliforniai Berkeley Egyetemen, ahol 2002-ben doktorált gyorsítófizikából. A heidelbergi Max Planck Atomfizikai Intézetben és a ...-ban szerzett tapasztalatok után CERN, 2007-ben megalapította a QUASAR Csoport2008 óta a Liverpooli Egyetemen dolgozik, ahol 2011-ben a fizika tanszékének rendes professzora lett, és 2016 és 2023 között a Fizikai Tanszéket vezette. Jelenleg az egyetem Accelerator Science klaszterét vezeti. Cockcroft Gyorsítótudományi és Technológiai Intézet.

Munkája olyan területeket érint, ahol kutatás és fejlesztés, az alapvető fizika és a technológiaátadás elkerülhetetlenül találkozik. Tevékenységei az antianyag-fizikától a nyalábdiagnosztikán át a gyorsítótechnológiák fejlesztéséig terjednek, olyan alkalmazásokkal, amelyek az orvostudományra is kiterjedhetnek. 2026 szeptemberében megkapta a Faraday Kupa-díj a fejlesztésében betöltött vezető szerepért Sugárgázfüggöny-figyelő, egy innovatív nyalábdiagnosztikai rendszer, amelyet Liverpool, a CERN és a GSI Helmholtz Nehézion-kutató Központ együttműködésével hoztak létre.

Ez egy különösen konkrét példa arra, hogy mire gondol Péter, amikor a nagy tudományos infrastruktúrákat nemcsak olyan helyekként írja le, ahol alapvető publikációk és felfedezések születnek, hanem olyanokként is, mint a valóságos… innovációs platformokA gyorsítófizika rendkívül specifikus problémáinak megoldására kifejlesztett technológiák új alkalmazásokat találhatnak más ágazatokban, míg a nemzetközi laboratóriumok és kutatóközpontok olyan környezetekké válhatnak, ahol a vállalatok, kutatók és mérnökök közösen fejlesztenek olyan eszközöket, amelyek később az alapkutatás keretein túlra is kiterjednek.

Az interjúban, amit adott Innovatív.Híreka Liverpooli Egyetem professzora ezt az érvelést kontinensszintű léptékre viszi. Lényegében egy olyan javaslaton alapul, „Európai Innovációs Térség”, amelyet az Európai Kutatási Térség operatív kiegészítőjeként hoztak létre: egy olyan tér, amelyben nemcsak a tudás és a kutatók áramolhatnak kevesebb akadály nélkül, hanem ötletek, technológiák, tehetségek és tőke könnyebben eligazodhatnak a felfedezéstől a demonstrációig, az első ügyféltől a felskálázásig tartó folyamatban.

Welsch szerint ennek az átalakulásnak a döntő része abból fakad, hogy kutatók képzéseOlyan programokon keresztül, mint a LIV.DAT és SZINTŰ HIMNUSZ, egy olyan modellt szorgalmaz, amelyben a doktori fokozat nem korlátozódik az akadémiai szférára, hanem magában foglalja a hosszabb ipari időszakokat, az interdiszciplináris munkát, a projektmenedzsmentet, a kommunikációt és az innovációs folyamatok megértését. A cél nem az, hogy minden tudósból vállalkozó váljon, hanem az, hogy a tudást előállítók felismerjék annak potenciális értékét, és együttműködjenek azokkal, akik alkalmazássá alakíthatják azt.

Az összehasonlítás így kiterjed néhány olyan technológiai területre, amelyek meghatározhatják a következő évtizedeket: mesterséges intelligencia megbízható, digitális ikrek, nagy teljesítményű számítástechnika, kvantumtechnológiák, autonóm tudományos eszközök és adatalkalmazások egészségCarsten Peter számára azonban az igazi lehetőség nem feltétlenül egyetlen „nyertes” technológiában rejlik, hanem a… konvergencia és abban a képességben, hogy az adattudományt mélyreható tudományos és mérnöki ismeretekkel ötvözzük.

Egy párbeszéd bontakozik ki, amely onnan indul, hogy részecskegyorsítók, de gyorsan egy sokkal tágabb kérdéshez vezet: hogyan alakíthatja át Európa tudományos kiválóságát nagyobb innovációs kapacitássá? Ha a kontinens már rendelkezik tehetséggel, infrastruktúrával és tudással, a kihívás a hiányzó kapcsolatok kiépítése lesz a két ország között. kutatás, ipar, tőke és társadalomWelsch szerint pontosan ezekben a köztes lépésekben fog eldőlni Európa tudományos és technológiai versenyképességének jelentős része az elkövetkező években.

Az Európai Unió célja, hogy egymillió aktív kutató legyen Európában. Milyen messze van a kontinens ettől a céltól, és mik a fő akadályok?

Ez a szám némi kontextust igényel. Az Európai Unió becslése szerint Európának 2027-re legalább egymillió új kutatót kell képeznie és alkalmaznia, különösen az akadémiai szférán kívül, hogy elérje kutatási és innovációs beruházási céljait. Az Európai Bizottság adatai szerint 2024-ben az EU-ban körülbelül 2,15 millió teljes munkaidős egyenértékű kutató volt, ami körülbelül 679 000-rel több, mint 2014-ben. Számomra ezért a legfontosabb kérdés nem egyszerűen a kutatók száma. Az is, hogy vajon Európában van-e elegendő vonzó szakmai pozíció, hogy a készségeik megfelelnek-e a jövőbeli igényeknek, és hogy könnyen tudnak-e mozogni az országok és ágazatok – azaz az egyetemek, a kutatási infrastruktúrák és az ipar – között. Véleményem szerint pontosan ezen a téren van még sok tennivaló. 2024-ben az EU kutatás-fejlesztési beruházásai a GDP 2,24 százalékát tették ki, ami még mindig jóval a régóta kitűzött 3 százalékos cél alatt van. Azt is meg kell jegyezni, hogy karrierstruktúráink továbbra is meglehetősen széttagoltak, és a különböző ágazatok közötti mobilitás továbbra sem elegendő. A LIV.DAT és LIV.INNO adatintenzív tudományok doktori képzésével kapcsolatos tapasztalataink alapján úgy vélem, hogy ez a probléma megoldható. Kiváló szakembereket képezünk, akik mélyreható tudományos hátterüket ötvözik az adattudományi, projektmenedzsment, kommunikációs, kapcsolatépítési készségekkel és jelentős ipari tapasztalattal. Mindez rendkívül értékes kutatóvá teszi a kutatókat mind egy egyetem, mind az európai gazdaság egésze számára.

Európa továbbra is kiváló tudósokat képez, mégis sokan közülük máshol folytatják karrierjüket. Milyen tényezők okozzák ezt a tehetség elvándorlást?

A nemzetközi mobilitás nagyon pozitív a tudomány számára. Nem szeretném, ha az európai kutatók soha nem hagynák el Európát. A probléma akkor merül fel, amikor a mobilitás egyirányúvá válik, mivel az emberek tisztább jövőbeli kilátásokat látnak máshol. A karrierjük korai szakaszában lévő kutatók általában a teljes karriercsomagot értékelik, beleértve a munkahelyi biztonságot, a javadalmazást, a világszínvonalú létesítményekhez való hozzáférést, az ambiciózus ötletek megvalósításának szabadságát, a finanszírozási döntések gyorsaságát, a partnerek és a családok számára kínálkozó lehetőségeket, valamint azt a képességet, hogy az akadémiai világból az iparba karrierjük veszélyeztetése nélkül válthassanak. Európa ezeken a területeken számos nagyon erős, de a karrierstruktúrák még mindig túl széttöredezettek lehetnek és a rövid távú szerződésektől függhetnek. Az Európai Unió és az Egyesült Királyság reagál erre a kihívásra. Az ERA Policy Agenda most kifejezetten foglalkozik a munkakörülményekkel, a mobilitással és a készségek elismerésével, míg a Choose Europe kezdeményezés közel 1 milliárd eurós európai támogatásra nőtt, amelyet több mint száz nemzeti és regionális kezdeményezés támogat. Ennek ellenére a finanszírozás önmagában nem elég. Köszönöm. Több generációnyi doktorandusz képzésében szerzett tapasztalataim alapján láttam, mennyire megváltozik a karrierlehetőségekbe vetett bizalom, amikor egy doktorandusz jelentős időt tölt egy vállalatnál, és felfedezi, hogy kutatási készségei számos különböző kontextusban értékesek. Úgy vélem, hogy kevésbé kellene merev választásként tekintenünk az „akadémiai karrier” és az „ipari karrier” között, ehelyett egy európai kutatási és innovációs karrierre kellene gondolnunk, amelyben az emberek válthatnak a kettő között. Ezt az elvet a legmagasabb szinteken is megértik, de a gyakorlatban továbbra is nagyon nehéz megvalósítani.

Önök javasolták egy „Európai Innovációs Térség” létrehozását. Mi különböztetné meg ezt a meglévő Európai Kutatási Térségtől?

Az Európai Kutatási Térség rendkívül fontos. Lehetővé teszi Európa számára, hogy hatékonyabban működjön egységes kutatási és innovációs piacként, és javítja a mobilitást, a kutatói karriereket, az infrastruktúrát, a nyílt tudományt és a nemzeti rendszerek közötti együttműködést. Európai Innovációs Térség alatt azt a működési hidat értem, amely még mindig hiányzik a kiváló kutatás és annak széleskörű alkalmazása között. Egyszerűen fogalmazva, az EKT-nek meg kell könnyítenie a tudás és a kutatók áramlását. Az Európai Innovációs Térségnek ugyanilyen módon meg kell könnyítenie az ötletek, technológiák, tehetségek és beruházások átmenetét a felfedezéstől az alkalmazásig, majd ezt követően a nagyléptékű növekedésig. Úgy vélem, hogy a szükséges elemek közül sok már a helyén van: a Horizont Európa, az Európai Innovációs Tanács, a világszínvonalú kutatási infrastruktúrák, az induló és növekvő vállalkozásokra vonatkozó stratégia, valamint a közös vállalati szabályokkal kapcsolatos kezdeményezések. A Bizottság által előirányzott Európai Innovációs Törvény kifejezetten a kutatás kereskedelmi hasznosítását, az ipar és az akadémiai szféra közötti együttműködést, a finanszírozást, a tehetségeket és az infrastruktúrához való hozzáférést akadályozó tényezők elhárítását is célozza. Véleményem szerint a lehetőség most abban rejlik, hogy biztosítsuk, hogy a kutatók, a kkv-k és mások, vagy a befektetők mindezeket az elemeket egyetlen összekapcsolt rendszer részének tekintsék.

Milyen konkrét intézkedéseket kellene az európai intézményeknek elfogadniuk az egyetemek, kutatóközpontok és az ipar közötti együttműködés megerősítése érdekében?

Azt javasolnám, hogy a különböző szereplők közötti kapcsolódási pontok finanszírozása ne elsősorban az egyes intézményekre összpontosítson. Liverpoolban megtanultuk, hogy az együttműködés sokkal erősebbé válik, ha az emberek elég sokáig dolgoznak együtt ahhoz, hogy megértsék egymás problémáit. A LIV.INNO esetében ez jelenthet közös doktori projekteket, jelentős ipari gyakorlatot, intenzív kutatóműhelyeket, ahol a vállalatok valós problémákat mutatnak be interdiszciplináris csapatoknak, ipari mentorálást, külső szakértők előadásait és közös képzési tevékenységeket. Európa sokkal rendszeresebbé tehetné ezeket a mechanizmusokat azáltal, hogy több közös doktori programot kínál az egyetemek és az ipar között, kétirányú személyzeti cseréket, a kkv-k számára a nagy kutatási infrastruktúrákhoz való könnyebb hozzáférést, a technológiai demonstrációkhoz szükséges közös létesítményeket, valamint gyorsabb és következetesebb megközelítéseket a szellemi tulajdon és a szerződéses megállapodások terén. Ez nagyon közel áll a Bizottság saját irányelveihez az ipar és az akadémiai szféra közötti közös alkotásról, amelyek már most is hangsúlyozzák a szakértelem, a közvetítők, a közös infrastruktúra, valamint az eredmények tulajdonjogára és hasznosítására vonatkozó egyértelmű megállapodások fontosságát. Nagyon biztatónak tartom, hogy ugyanez a liverpooli tapasztalat most számos új európai javaslathoz is hozzájárul. A Horizon Europe TwinRISE projektben Liverpool fogja vezetni a kifejezetten a LIV.INNO elhelyezési modellre épülő képzési és kapacitásépítési tevékenységeket, valamint a valorizációs és fenntarthatósági tevékenységeket. A CERN által vezetett EPITA projektben Liverpool fogja koordinálni az innovációs képzéseket a piaci validációval, az üzleti modellekkel, a szellemi tulajdonnal és a korai fázisú finanszírozással kapcsolatban. Az új európai iRIS projektben, amelyet szintén a CERN vezet, a multidiszciplináris képzési programokban szerzett tapasztalatainkat is felhasználjuk. Véleményem szerint ezt a kombinációt kellene kiterjeszteni.

Ami Európában leginkább hiányzik, az a finanszírozás, a vállalkozói kultúra, a vonzó karrierutak, vagy a tudományos felfedezések piacképes innovációkká alakításának képessége?

Nem hiszem, hogy egyetlen konkrét elem is hiányzik. A fő probléma inkább a különböző területek közötti folytonosság. Európának minden bizonnyal több beruházásra van szüksége a kutatás-fejlesztésbe. Még mindig messze vagyunk a kitűzött 3%-os céltól. Az értéklánc elején a finanszírozás növelése azonban nem fog automatikusan több innovációt generálni a másik végén. Szükségünk van olyan kutatókra is, akik értik a felhasználókat és a piacokat, erős technológiatranszfer-támogatásra, a demonstrátorok korai szakaszban történő finanszírozására, vállalkozói készségekre, korai ügyfelekre és elegendő tőkére, amikor egy sikeres vállalat megkezdi a növekedést. Az Európai Innovációs Tanács fontos része a megoldásnak, mivel jelenleg ennek az útvonalnak a nagy részét lefedi, a Pathfinder kutatástól a Transitionon át az Acceleratorig és a STEP Scale Upig. A tudományos közösség számára különösen releváns az a tény, hogy az EIC Transition 2026 program mostantól a kutatási infrastruktúra-projektekből származó eredményekre is építhet. A CDT-kkel kapcsolatos tapasztalataim megerősítették azt a hitemet, hogy nem kell minden tudósból vállalkozót faragni, hanem minden tudósnak vállalkozónak kell lennie. Egy tudósnak meg kell értenie, hogyan teremthet értéket a tudás, és tudnia kell, hogyan működjön együtt azokkal, akik képesek továbbvinni azt.”

A LIV.INNO program keretében a doktoranduszok hat hónapos szakmai gyakorlatot töltenek be az iparban. Milyen készségeket és perspektívákat sajátíthatnak el a kutatók e tapasztalat révén, amelyeket egy hagyományos doktori képzés nem feltétlenül kínál?

A PhD fokozat kivételesen mély tudást ad a kutatóknak. Az iparban eltöltött jelentős idő szélesíti a látókört, kontextust és valódi teljesítménynövelő képességet ad. Modellünk legfontosabb jellemzője, hogy a gyakorlat kiveszi a hallgatókat a PhD-jük fő témájából. Más környezetben találják magukat, más nyelvezettel, új korlátokkal, más adatokkal és más prioritásokkal. Gyorsan meg kell érteniük egy problémát, kommunikálniuk kell olyan emberekkel, akik esetleg nem osztják tudományos hátterüket, és valami hasznosat kell létrehozniuk egy meghatározott időkereten belül. Mindez olyan módon fejleszti az önbizalmat, az alkalmazkodóképességet, a projektmenedzsmentet és a kommunikációs készségeket, amelyet nehéz megismételni az osztályteremben. Ezt nagyon világosan láttuk a LIV.DAT esetében, amelynek sikeres modelljét később átvitték a LIV.INNO-ba. Az OnTracknél dolgozó egyik hallgatónak töredezett és inkompatibilis valós adatokkal kellett foglalkoznia, miközben egy eszközt fejlesztett a vasúti termelékenység és biztonság javítására. Egy másik, az IQBlade-nél, szövegbányászattal, adatbázis-kezeléssel és természetes nyelvi feldolgozással foglalkozott egy teljesen új kontextusban. Egy másik hallgató segített az NLP-kutatást konkrét termékké alakítani; Eközben az IBM-nél egy szakmai gyakorlat megváltoztatta egy diák nézőpontját a kódolásról, az interdiszciplináris együttműködésről és az akadémiai világon kívüli karrierlehetőségekről. Számomra ez az innovációs képzés a leghatékonyabb formájában: egy valós probléma, amelyet egy valós partnerrel és valódi felelősséggel kezelnek. A tapasztalat tanulságos volt a diákjaink, a témavezetőik és az ipari partnereink számára, és nagy sikernek számít.

Hogyan működhetnek együtt szorosabban az egyetemek a vállalatokkal anélkül, hogy veszélyeztetnék a tudományos függetlenséget és az alapkutatást?

Nem tekintem az együttműködést és a függetlenséget ellentétes fogalmaknak. Úgy vélem, a tudományos függetlenséget a jó kormányzás védi, nem az, ha az ipart függetlenné tesszük. A céloknak, a publikációs eljárásoknak, a titoktartásnak, a szellemi tulajdonjogoknak és a felelősségeknek kezdettől fogva egyértelműnek kell lenniük. Egy vállalat segíthet meghatározni egy fontos problémát, de nem szabad, hogy meghatározza a tudományos következtetést. Szándékosan építettünk be biztosítékokat a CDT modellbe. Az iparban töltött időszakok jellemzően a hallgató alapdoktori kutatásától eltérő területet fednek le, míg a közös doktori képzésekben egy akadémiai és egy külső témavezető is részt vesz. Ez egy nagyon produktív egyensúlyt teremt. A hallgatók megismerkednek az ipar gondolkodásmódjával, miközben alapvető doktori kutatásuk megőrzi a szükséges tudományos szigorúságot. Van egy még mélyebb aspektus is. Az alap- és az alkalmazott kutatás gyakran ösztönzi egymást. Egy kihívást jelentő ipari probléma új tudományos kérdést vethet fel, míg egy azonnali alkalmazás nélkül megtett felfedezés évekkel később forradalmivá válhat. A CERN és a gyorsítótudomány ezt az elmúlt évtizedekben ismételten bizonyította. Emiatt minden bizonnyal fenntartanám a kíváncsiságvezérelt kutatások szilárd, stabil és hosszú távú finanszírozását, de ezt nagyobb lehetőségekkel, nem pedig kötelezettségekkel kombinálnám, hogy a kutatók kapcsolatba léphessenek a felhasználókkal, a vállalkozásokkal és a társadalmi kihívásokkal.”

Az adatintenzív tudomány egyre nagyobb hatással van a különböző területekre az orvosi fizikától a kvantum-számítástechnikáig. Mely területek generálhatják a legnagyobb tudományos és ipari lehetőségeket a következő harminc évben?

Harminc év hosszú idő, ezért óvatos lennék egyetlen nyerő technológia kiemelésével. Úgy vélem, a legnagyobb lehetőségek a konvergenciából fakadnak. Az egyik terület a megbízható mesterséges intelligencia lesz, amely a fizikai alapú modellezéssel és a digitális ikrekkel van kombinálva. Ez nem fogja helyettesíteni a tudományos megértést, de segít felgyorsítani a szimulációt, az optimalizálást és a döntéshozatalt, míg az alapul szolgáló fizika korlátokat, értelmezhetőséget és megbízhatóságot biztosít. A TwinRISE erre példa a gyorsító, az egészségügy és az energiaszektorban, beleértve Liverpool hozzájárulását a klinikai dózismodellezéshez és az orvosi alkalmazásokhoz használt digitális ikrekhez, amelyeket nemzetközi partnereinkkel, például a német KIT-tel együtt fogunk fejleszteni. Az egészségügy hatalmas ágazat lesz, és az új technológiák közé tartozik az alacsonyabb dózisú orvosi képalkotás, a személyre szabottabb sugárterápia, a korábbi diagnózis és az adatvezérelt kezelésoptimalizálás. Azt is hiszem, hogy a fenntartható tudomány és ipar egy másik fontos terület lesz, ahol a mesterséges intelligenciát az energia- és anyagfogyasztás, valamint a környezeti hatások csökkentésére fogják felhasználni, például az iRIS projektben. Végül a kvantumtechnológiákat, a nagy teljesítményű számítástechnikát és az egyre autonómabb tudományos eszközöket olyan eszközökként látom, amelyekkel interakcióba léphetünk, és amelyekből rendszeresen profitálunk. Úgy vélem, hogy mindezek közös nevezője az adatok lesznek. Ugyanakkor olyan képzett szakértőkre is szükségünk lesz, akik képesek ötvözni az adattudományt a területük mélyreható ismeretével, a mérnöki tudományokkal, a felelős mesterséges intelligenciával és a valós felhasználói igények megértésével. Pontosan ezért terveztük meg a LIV.INNO-t interdiszciplináris központként, és nem egyszerűen egy MI vagy adattudományi képzési programként.

Munkája a részecskegyorsítóktól az antianyag-kutatásig, az adattudománytól az orvosi fizikáig terjed, beleértve a CERN-ben végzett kutatásokat is. Hogyan járulhatnak hozzá a nagy tudományos infrastruktúrák közvetlenebbül az innovációhoz és a társadalomhoz?

A nagy kutatási infrastruktúrákat néha egyszerűen olyan helyekként írják le, ahol alapvető felfedezések születnek. Úgy vélem, ez a nézet komolyan alábecsüli a szerepüket. Valódi innovációs platformok, képzési környezetek és rendkívül igényes első ügyfelek az új technológiák iránt. Jó példa erre a saját csoportomból a nyalábgázfüggöny technológiánk. A részecskenyalábok mérésére szolgáló új módszerek kutatásából született, és az LHC és a nagy fényerejű LHC működőképes képességévé fejlődött, a CERN-ben történő folyamatos telepítéssel. A kapcsolódó gáznyaláb-technológiák később alkalmazást találtak az orvosi gyorsítókban, ahol hozzájárulnak a daganatok kezelésének javításához. Ez a kutatás nemrégiben elnyerte a Faraday Kupa-díjat, a részecskenyaláb-műszerekkel végzett kutatás legmagasabb nemzetközi elismerését. Úgy vélem, hogy a kezdetektől fogva integrálnunk kell az innovációt a kutatási infrastruktúrákba, beleértve az ipari közös fejlesztést, a kkv-k hozzáférését, a teszthálózatokat, az innovatív technológiák beszerzési eljárásait, a kutatói cseréket és a nyílt adatokat, valamint különösen a strukturált, ágazatokon átívelő képzést. Üdvözlöm azt a tényt, hogy az EIC Transition most kifejezetten megnyitja az utat a kutatási infrastruktúra-projektek eredményeihez. Pontosan ilyen kapcsolatra van szüksége Európának. Egy kutatási infrastruktúra tényleges megtérülését végső soron sokkal tágabb értelemben kell mérni, mint pusztán a tudományos publikációkat. Magában kell foglalnia az új technológiákat, a jobb egészségügyi ellátást, a fenntartható mérnöki tudományokat, a magasan képzett embereket, az új vállalkozásokat és a tudományba vetett közbizalmat: ezek mind fontosak a tudomány és a társadalom számára.

Ha az európai politikai döntéshozók a következő öt évben csak három intézkedést hajthatnának végre a tehetségek megtartása és a versenyképesség javítása érdekében, melyiket kellene prioritásként kezelniük?

Először is, a kutatói karriereket valóban vonzóvá és Európa-szerte átvihetővé tenném. Ez kiszámíthatóbb karrierutakat, kiváló munkakörülményeket, könnyebb mobilitást, valamint egy másik országban vagy az iparban szerzett tapasztalatok elismerését jelenti. A jelenlegi ERA és a Choose Europe kezdeményezések nagyon fontos lépések, és most a konkrét megvalósításuk a lényeg. Másodszor, megvalósítanám az úgynevezett Európai Innovációs Térséget, zökkenőmentesebb utat teremtve a felfedezéstől a demonstráción át az első ügyfélig és a nagymértékű növekedésig. Ennek eléréséhez könnyebb hozzáférésre van szükségünk a kutatási infrastruktúrához, világosabb keretekre a szellemi tulajdon és a közös fejlesztés terén, gyorsabb szabályozási tesztelésre, olyan erős pénzügyi eszközökre, mint az EIC, és több tőkére, amelyet a felskálázásra szánnak. A STEP Scale Up 2026 eszközt kifejezetten a nagy deep tech beruházási körök finanszírozási hiányának kezelésére tervezték. Világosan látom, hogy a közösségemben a megközelítés jelentősen megváltozott e tekintetben, és most ezt az új megközelítést alkalmazzuk európai projektjeinkben és partnereinkkel. Nemzetközi partnereinkkel. Harmadszor, az iparba integrált doktori és kutatói képzést az európai oktatási rendszer standard részévé tenném. A LIV.DAT-tal és a LIV.INNO-val szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy az értelmes elhelyezések, az interdiszciplináris csapatok, a közös szupervízió, valamint a kommunikációs, innovációs és projektmenedzsment képzés nem ássa alá a tudományos kiválóságot, ellenkezőleg, növeli annak értékét. A liverpooli központokat kifejezetten azért tervezték, hogy összekapcsolják a fejlett, adatintenzív kutatást az akadémiai és ipari karrierekkel. Ha ezt a három dolgot jól csináljuk, optimista vagyok a jövőnkkel kapcsolatban. Úgy vélem, hogy Európában már megvan a tudomány, az infrastruktúra és a rendkívüli tehetségbázis. Nem kétséges, hogy hatékonyabban össze tudjuk kapcsolni ezeket.”

A Quasar Group LIV.INNO programja: Az innováció előmozdítása az adattudományon keresztül

Ünnepek és hírek a Higgs-bozon felfedezésének tizedik évfordulójáról

Íme három betekintés, amelyek érdekelhetik:

Zsebméretű gyorsítók: a mikroröntgen technológiai forradalma
„Campus2”, egy európai hálózat a kooperatív Deep-Tech felgyorsítására
Így utazik az antianyag közúton a CERN laboratóriumaiban